Csillogó vízcseppek, hűsítő hullámok 2.

Ha kész és meg is száradt, fogjunk egy vékony díszítő ecsetet, és fehér festékkel rajzoljunk rá tarajakat (aki nem tudja mire gondolok mikor tarajt emlegetek a hullámhoz: a fehér tajték, ami akkor keletkezik, amikor a hullám ráfordul önmagára és a víz fehéren fodrozódik).

Gyorsan, mielőtt megszáradna, aránylag magasról szórjunk rá átszitált porcukrot. Nagyon finoman megütögetjük, hogy alaposan beleragadjon, majd várjuk meg, amíg teljesen megszárad. Végül arcfestő ecsettel alaposan söpörjük le a felesleget. Nagyon fontos, hogy semmiképp se tegyünk rá fedőlakkot!

Maradjunk még kicsit a water marble változatos technikájánál! Ha fehérrel/világoskékkel/tengerzölddel stb. (egy vagy maximum két színnel!) és színtelen lakkal csináljuk a márványozást, akkor negative space módon készíthetünk hullámokat. Ugye az NS technikának az a lényege, hogy közötte a natúr köröm látszik, de cselezhetünk egy kicsit: tegyünk néhány színtelen vagy ezüst csillámport alapozásnak a körömre, majd így „mártogassunk”. Minél jobban összekuszáljuk a víz tetején a vonalakat, annál haragosabb hullámokat kaphatunk.

A kép csak illusztráció!

Valósághű vízcseppek
A vízcseppes technika elsősorban hosszú körműeknek fog jól beválni, hiszen ahhoz, hogy igazán jól nézzen ki, a köröm belső felén kell elkészíteni. A köröm alsó, az ujjunkon túlnyúló részére vigyünk fel színtelen lakk-cseppeket, különféle méretben. Alakítsuk olyanná ezt a felszínt, mintha zsíros üvegfelületen összefutott vízcseppeket látnánk.

Hagyjuk alaposan megszáradni, majd nézzük meg a köröm színe felől. Tulajdonképpen készen vagyunk. Ha fokozni szeretnénk a látványt, húzhatunk rá (mármint a köröm visszájára, a göböcskékre) arany vagy más fém színű réteget, akkor úgy fog kinézni a körmünk, mintha fémlemezen rezegnének vízcseppek.