Francia manikűr: Kezdetektől napjainkig

A francia manikűr kimeríthetetlen téma, hiszen a megszületése óta töretlenül része a körömfestés divatjának. Tulajdonképpen nem tudott még másik olyan festésmódot adni a világnak a körömpingálás piaca, amely ilyen hosszú időn át tartotta volna magát a trendben, illetve ilyen sok változata lett volna.
A francia manikűr története

Ahogy a legtöbb igen népszerű dolognak, így a francia manikűrnek is homályba vész az eredete. Több lehetséges verzió kering az érdeklődők között, ezek közül csak az egyik bír valóban francia gyökerekkel. Eszerint a XVIII. századi Párizsban egy Sitté nevű orvos olyan körömápolási rendszert vezetett be a páciensei között, amely nagy hangsúlyt fektetett a tisztaságon túl a köröm egészséges kinézetére.

Az egészséges kinézet pedig nem áll másból, mint abból, hogy nem hagyjuk, hogy a cuticula felnyúljon a körömlemezre, és biztosítjuk, hogy a köröm a mosolyvonalig rózsaszín, azon felül pedig kontrasztos, teli fehér legyen, ahogy a természet adta számunkra. Ezeket a paramétereket a doktor rózsafapálcás igazítással és különféle olajokkal érte el.

A másik verzió szerint jóval későbbre datálhatjuk a francia manikűr születését, és területileg sem Franciaországban kell keresnünk a helyet, ahol először elkészítették. Az Orly márka weboldalán a cégtörténet részeként olvashatjuk, hogy az alapító, Jeff Pink 1975-ben készítette el az eredeti francia manikűrt, Los Angeles-ben. A célja az volt, hogy olyan manikűrt alkosson meg a forgatásokon részt vevő színésznők számára, amely a ruhaváltások során nem okoz gondot, vagyis minden jelmezhez illik. Így nem kellett a jelenetek között átfesteni a művésznők körmeit, csökkent a hajtás és a költségek is.

A Pink által tervezett festés egyszerre volt nőies és visszafogott, elegáns és természetes, klasszikus mégis egyszerű. Valószínűleg ezeknek a tulajdonságoknak köszönheti azóta is töretlen sikerét a „hétköznapi” nők körében is.

A születése óta rendkívüli népszerűségnek örvend a francia manikűr, nyilván ennek köszönhető, hogy számos változata látott azóta napvilágot. Mivel a köröm természetes adottságait hangsúlyozza, eleve minden körömformával mást és mást mutat. A francia festés alkalmazásának első évtizedeiben meglehetősen kötöttek voltak a szabályai, a körmüket festő nők és a manikűrösök igyekeztek az alapformához tartani magukat.



Az „ős” francia manikűr

Az eredeti francia manikűr nem volt túlságosan hosszú és a formája sem volt merész. Egy rövid square vagy rounded square volt az alap, a körömlemez rózsaszínségét és a körömvég fehérségét sem festették, hanem igyekeztek kiemelni. Ezt tehették letisztítással, olajas ápolással, illetve ebben az időben látott napvilágot a körömceruza alkalmazása. Ez a lépés nem volt túl tartós, hiszen a benedvesített ceruzával a körmöt alulról kellett fehéríteni.

A modern francia alapváltozatai

A modern körömvilág egyik legjellegzetesebb trendje, hogy mindent összekever mindennel és megnézi mi sül ki belőle. Ez történt a franciával is, amelyet elkezdtek az innovatívabb és sokszor szélsőségesebb körömformákra is kiterjeszteni. Valljuk be, hogy az alap francia festés egészen másként mutat egy mandula vagy Marilyn formájú körmön, nem is beszélve egy stiletto-ról – ez már nem a visszafogottság netovábbja, ugye?

A következő lépés – ami az elmúlt 4-5 év divatja – hogy elkezdték tologatni az elválasztóvonalat, amely kezdetben, a természetességhez való hűség szerint követte a mosolyvonalat. Manapság nem ritka, hogy a fehér körömvég egészen vékony, csak jelzésszerű, de igen trendi az a változat is, amelyben a rózsaszín rész csak a körömholdra  szorul vissza (ami már viszont nem a természetességet képviseli, hiszen a köröm holdja eredetileg fehér). E két szélsőség között bármi előfordulhat.

Szintén az utóbbi évek trendje, hogy már nem az alapszíneket alkalmazzuk a francia manikűr elkészítésekor. A két színű festés bármilyen színpárral készülhet, és attól függően, hogy milyen viszonyban állnak egymással a színek, teljesen eltérő stílust ad ki.

Oldalági fejlődési vonalnak nevezhetjük az ombre francia festést, amelynek az egyik önálló trendet alkotó példája a baby boomer ( erről nemrég írtunk). Ebben a divatirányzatban az a lényeg, hogy a választóvonal elmosódik, igazából egy átmeneti sáv választja el a két teli színű részt egymástól.

Nézzük most meg, hogy napjainkban, amikor jellemzően a hosszú ideje fennálló trendek tovább élése mellett számos oldalág és változat keletkezik, hányféle változatban találkozhatunk a francia festéssel!

Formai változatok

A francia manikűr két alapelemből áll: a rózsaszín körömlemez és a fehér festékkel kiemelt körömvég kettőséből. Az alapvető formai variációk ennek a két elemnek a méretváltozásaiból adódnak. Az első irány a körömvég szélesedése volt. A köröm harmadáig-feléig tartó – először fehér, majd színes, végül fémes – körömvég tulajdonképpen polgárpukkasztó túlzásként jelent meg a kifutókon, és terjedt el egy szempillantás alatt a körömfestő közönség köreiben.

Népszerűségét az adta, hogy felszabadította a francia manikűr kínosan pedáns világának korlátait és fityiszt mutatott annak a problémának, hogy hogyan fessünk tiszta és pontos körömvéget. A trend követői eldobták a sablonokat és más trükköket, amelyekkel megoldható volt korábban, hogy pontosan a mosolyvonal mentén húzódjon a tökéletesen precíz szélű elválasztóvonal.

A másik irány a festett körömvég keskenyedése volt. Ez is formabontó és szokatlan, de az út inkább a visszafogottság mint a polgárpukkasztás felé visz. A hajszálvékonyan keretezett francia körmök szinte ékszerként viselhetőek, a körömlemeztől elütő vékony csík, ahelyett hogy elsikkadna, sokkal inkább felvillan ezeken a körmökön.

Természetesen a kísérletezés folytatódott, kicsivel később az elválasztóvonal megszűnt a körömvéggel párhuzamosnak lenni. Először kevésbé, majd egyre jobban elferdült, majd később középen megtörve a körömlemez belső felületén a körömvég felé mutató nyilat alakított ki. A ferde franciák kezdetben egyenes vonalakat alkalmaztak, majd később a vonal bepuhult, íves lett, vagy éppen laza hullámot formázott, hogy a körömlemez belseje felé valamely más mintában folytatódjon.

Ennek variálódásából kiindulva láthatunk már többrétegű franciát (egymás alól kikandikáló két különböző színnel festett körömvéggel, amelyek természetesen egymástól eltérő formát adnak ki).

Színbeli változatok

Az ős-francia manikűr alapszínei a rózsaszín és a tejfehér. Kezdetben még szűk körben jöttek létre színváltozatok: a rózsaszín helyett pinkes vagy bézses-tojáshéja irány, a fehér helyett inkább zselés-áttetsző krém vagy más lágyabb szín szerepelt. Majd áttört a gát, és hirtelen mindent elárasztottak a színes franciák. Ha szabadon választunk színeket a francia manikűrhöz, a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt.

Korábban volt egy trend, mely szerint egymástól nagyon elütő színekkel érdemes dolgozni, mint pl. fekete-fehér, vagy szürke-bordó. Később divatba jött az azonos szín különféle árnyalatainak alkalmazása. Ide kapcsolódik az a néhány évvel ezelőtt berobbant, átütő trend, amelyben ugyanannak a színnek a fényes és a matt változatát kezdték alkalmazni a francia manikűr két részének elválasztására. Az igazi nagy áttörést a különféle – egymással gyakran nem igazán harmonikus kapcsolatban levő – színek alkalmazása hozta, és onnantól kezdve bármit párosíthatunk bármivel.

A negative space divatjának beköszöntével nagyon markáns trendvonalat alkot a NS francia, amelyben teljesen színtelen alapra kerül fel az egyenes, ferde, áttört, elmosott stb. francia vég. Nagyon elegáns, izgalmas, és rendkívül sok lehetőséget tartogató irányvonal ez.

Természetesen az alapvonal ma is él, visszafogottabb stílusú hölgyek és menyasszonyok számára, de folyamatosan gazdagszik a színes vonal is. A színek kiválasztását az alkalom és ruha stílusa-színei határozzák meg.

 


Az utóbbi évek terméke, hogy a francia festés két alapflekkjén túl egyéb díszítés is kerül a körömre. A szigorú elválasztás megtörésére szolgálnak a vonal környékén tekergő indák, a körülötte nyüzsgő pöttyök, szívek és más ábrák. Gyakori, hogy a választóvonaltól távol, a köröm egyik csücskébe kerül egy pici minta vagy matrica.

Nem hagyhatjuk ki a francia manikűr színelemzéséből a választóvonal önálló életre kelésének momentumát sem. Kezdetben divatba jött a választóvonal fémes vagy csillámos díszítőfestékkel való kiemelése. Később akár önálló színnel is meghúzták a vonalat, míg a közelmúltban már egyre gyakoribb, hogy kristályokkal, körömékszerrel, gyöngyökkel jelzik a választóvonal helyét. Nem ritka manapság a dupla választóvonal sem, vagyis amikor az eredeti mellett pontsorral, gyöngyökkel eltérő színnel másik vonalat is húznak.

Gyakori, hogy az egyik szín helyett kristályokkal rakják ki a felületet, ez a megoldás, amellett, hogy a legtöbb színhez megy, nagyon feldobja a szettet, fényével élénkebbé és elegánsabbá teszi a manikűrt.

Kategória: Műköröm cikkek

 

<< vissza géllakk blog főoldalára

 

Blog értesítő

Bezárás

{{ctrl.message}}