A körömápolás és díszítés története 1.
A körmeink ápolása és díszítése egyáltalán nem új keletű dolog, hiszen már az ókori Egyiptomban is nagy gondot fordítottak rá
Ebben az időszakban a manikűrözés kizárólag a nagyon magas rendű néposztályok körében volt csak divat, aminek nem csak az volt az oka, hogy drága lett volna, hanem az is, hogy annak
Ebben az időszakban a manikűrözés kizárólag a nagyon magas rendű néposztályok körében volt csak divat, aminek nem csak az volt az oka, hogy drága lett volna, hanem az is, hogy annak, aki földet művelt vagy más módon a kezével végzett termelő munkát nem nagyon volt értelme ilyen „úri huncutságokkal” törődni.
Az egyiptomi fáraók korában a szépségápolás színvonala igen magas volt: többek között iszapos arcpakolásokat használtak, különféle növényi származékokkal festették a hajukat és arcfestésre is hasonlóakat használtak. Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a fáraók aranylemezekből készült körömpótló, -fedő és -hosszabbító díszeket használtak már. Kleopátra amúgy is jelentős szépségét porcelánból készült műkörmökkel fokozta, amelyeket a mai ragasztókhoz hasonló anyaggal rögzítettek a körmein.
A görög és római birodalomban is nagy hangsúlyt fektettek a mani- és pedikűrözésre, a felsőbb osztálybeliek külön rabszolgát tartottak erre a feladatra, aki nagyon értette a módját, hogy biztonságosan, sérülések nélkül ápolja gazdája kezeit és lábait, továbbá elvégezze a hennával és arany- vagy ezüstporral megoldott körömdíszítés bizalmi feladatát. Ezekről a szertartásokról edényekre készített festmények is árulkodnak. Gyakori volt, hogy ebben az időszakban a hadvezérek úgy mentek a csatába, hogy a körmeiket az ajkaikkal azonos színűre, vagyis vörösre festették.
Kínában sem maradtak el a köröm erősítésére és díszítésére vonatkozó törekvésekkel. Körmeikre rizspapírt erősítettek és azt festették vagy selyemmel vonták be ujjaik végét, de itt is előfordult, hogy arannyal vagy ezüsttel vonták be a körmöket vagy vörösre és feketére pingálták. Itt született meg a körömlakk korai előde, amelyet méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból kevertek ki, majd színeztek.
A XVII. századba nyúlik vissza a kozmetikai tetoválások gyökere, igaz egy olyan eljáráshoz, amelyet ma már barbárságnak tartanánk. A júdeaiak a köröm mátrixsejtjeibe juttattak festékanyagot. Ezek azok a sejtek, amelyek a köröm sejtjeit termelik, így elérhették azt, hogy a körömlemez eleve színezett formában nőtt ki.
A 20. századi körömápolókat pedig itt találod >>>
