A reszelők világa
A műkörmös szakemberek – és mostanában már az otthoni kézápolásra jobban adó laikusok is – többféle reszelőt használnak. Már nem csak a szakboltokban csodálhatjuk meg a különféle reszelők változatos kínálatát, de bármilyen magára adó illatszerbolt is többfélét tart ezekből a nélkülözhetetlen eszközökből.
A reszelők változatossága nem öncélú dolog, mindegyik típust más és más feladatokra fejlesztették ki, így alkalmazásuk apropóját és módját érdemes megtanulni, ha eredményesen szeretnénk ápolni a kezeinket.
Milyen fajták vannak?
A reszelőket alapvetően (és alapanyag szerint is) négy nagy csoportba oszthatjuk. A legújabb fejlesztést képviselik az üveg reszelők, amelyeknek nagy előnye, hogy használat közben felmelegszenek, így bezárják a körömvéget, megelőzik a köröm lemezes törését. A fém reszelők napjainkban általában már gyémántporos felülettel kaphatóak (régebben még kaphatóak voltak önmagában recés változatok is, de azok nem voltak elég hatékonyak). A papír reszelők onnan kapták a nevüket, hogy a smirglipapírhoz hasonló, de nyilván sokkal finomabb felületű szemcsézett papír a külseje, míg a belseje (magnak is nevezik) lehet papír, fa vagy műanyag. A bufferek közepe szivacs valamilyen merevítéssel, a külseje szintén papírra dolgozott szemcsefelület.
Melyik mire való?
A fém és üveg reszelő általában a saját köröm alakítására, formázására, karban tartására szolgál. A szalonokban is ilyeneket használnak a saját körömmel való munkára, ennek oka pedig az, hogy ezek az eszközök (a többi fajtától eltérően) kiválóan fertőtleníthető, akár áztatással is.
A papír reszelőket is használjuk a természetes körömlemezre, de már nem a formázás fázisaiban, hanem a bolyhosítás, mattítás mozzanatainál. A későbbi lépéseknél, vagyis az épített köröm/tip/zselé formázásánál is ezek jönnek szóba, formázásnál, az átmenetekek reszelésénél. A munkafolyamatok megkönnyítésére a papírreszelők számtalan formával kaphatóak. A teljesség igénye nélkül: téglalap, lekerekített végű, íves, hullámforma, kenu, rakéta stb.
A papír reszelők is fertőtleníthetőek, de csak spricceléssel, áztatással nem. Az innováció ezt a problémát napjainkban úgy próbálja áthidalni, hogy kezdenek elterjedni a műanyag magos, cserélhető felületű papírreszelők, amelyeket akár vendégenként is frissíthetünk. Fontos tudni, hogy a papír reszelőket az első használat előtt mindig be kell avatni, azaz egy másik reszelővel körbe kell „simítani”, hogy a gyártás során keletkezett éleket, sorjákat eltávolítsuk!
A buffer minden esetben finomításra való. A műköröm formájának kialakítása után az utolsó simítások elvégzésére használjuk.
A reszelők között a felületi durvaság mértékét tekintve is különbségeket lehet tenni. A reszelők durvaságát a terméken egy szám jelzi, amely az 1 cm2-re eső szemcsék számát mutatja. A szemcseméret természetesen fordított arányban a szemcseszámmal, vagyis minél sűrűbben helyezkednek el egy reszelő felületén a szemcsék, annál kisebb méretűek. A reszelő durvaságát mutató szám fordítottan arányos a reszelő durvaságával. Ha picit belegondolunk ez kézenfekvő a fentiek alapján, vagyis minél nagyobb a reszelő száma, annál nagyobb a szemcseszám és annál kisebb a szemcseméret. Ennek megfelelően a 80-100-as reszelők durvák, a 120-150-es reszelők közepesek, míg a 180-200-as reszelők finomak.
A bufferek minden fajtája a finom kategóriába tartozik, ennek ellenére megkülönböztethetünk durva, közepes és finom változatokat. Ez utóbbiak meglepően magas, 10000-es nagyságrendű jelzéssel bírnak.
Nézzük a konkrét felhasználási esteket!
Ha szimpla manikűrt végzünk, a köröm ollóval történő megrövidítése után fém vagy üveg reszelővel formázunk, majd a felületet finom bufferrel polírozzuk.
Műkörömépítés során a természetes körömlemezt ollóval kurtítjuk majd egészen rövidre reszeljük papírreszelővel és lekerekítjük a széleket. A következő lépésben közepes vagy finom papírreszelővel felbolyhozzuk. Ezt a lépést nagyon alaposan kell elvégezni, mert egyaránt el kell kerülni a túlreszelést és azt is, hogy kezeletlen felületet hagyjunk (felválást eredményezhet). A tipet és az épített műkörmöt 120-150-es közepes reszelőkkel formázzuk. A műköröm eltávolítása során a 80-100-as, durvább reszelők jöhetnek szóba.
A japán manikűr során, az épített műköröm sorjáinak és felületének elsimítására a buffer a legalkalmasabb.
Milyen fajták vannak?
A reszelőket alapvetően (és alapanyag szerint is) négy nagy csoportba oszthatjuk. A legújabb fejlesztést képviselik az üveg reszelők, amelyeknek nagy előnye, hogy használat közben felmelegszenek, így bezárják a körömvéget, megelőzik a köröm lemezes törését. A fém reszelők napjainkban általában már gyémántporos felülettel kaphatóak (régebben még kaphatóak voltak önmagában recés változatok is, de azok nem voltak elég hatékonyak). A papír reszelők onnan kapták a nevüket, hogy a smirglipapírhoz hasonló, de nyilván sokkal finomabb felületű szemcsézett papír a külseje, míg a belseje (magnak is nevezik) lehet papír, fa vagy műanyag. A bufferek közepe szivacs valamilyen merevítéssel, a külseje szintén papírra dolgozott szemcsefelület.
Melyik mire való?
A fém és üveg reszelő általában a saját köröm alakítására, formázására, karban tartására szolgál. A szalonokban is ilyeneket használnak a saját körömmel való munkára, ennek oka pedig az, hogy ezek az eszközök (a többi fajtától eltérően) kiválóan fertőtleníthető, akár áztatással is.
A papír reszelőket is használjuk a természetes körömlemezre, de már nem a formázás fázisaiban, hanem a bolyhosítás, mattítás mozzanatainál. A későbbi lépéseknél, vagyis az épített köröm/tip/zselé formázásánál is ezek jönnek szóba, formázásnál, az átmenetekek reszelésénél. A munkafolyamatok megkönnyítésére a papírreszelők számtalan formával kaphatóak. A teljesség igénye nélkül: téglalap, lekerekített végű, íves, hullámforma, kenu, rakéta stb.A papír reszelők is fertőtleníthetőek, de csak spricceléssel, áztatással nem. Az innováció ezt a problémát napjainkban úgy próbálja áthidalni, hogy kezdenek elterjedni a műanyag magos, cserélhető felületű papírreszelők, amelyeket akár vendégenként is frissíthetünk. Fontos tudni, hogy a papír reszelőket az első használat előtt mindig be kell avatni, azaz egy másik reszelővel körbe kell „simítani”, hogy a gyártás során keletkezett éleket, sorjákat eltávolítsuk!
A buffer minden esetben finomításra való. A műköröm formájának kialakítása után az utolsó simítások elvégzésére használjuk.
A reszelők között a felületi durvaság mértékét tekintve is különbségeket lehet tenni. A reszelők durvaságát a terméken egy szám jelzi, amely az 1 cm2-re eső szemcsék számát mutatja. A szemcseméret természetesen fordított arányban a szemcseszámmal, vagyis minél sűrűbben helyezkednek el egy reszelő felületén a szemcsék, annál kisebb méretűek. A reszelő durvaságát mutató szám fordítottan arányos a reszelő durvaságával. Ha picit belegondolunk ez kézenfekvő a fentiek alapján, vagyis minél nagyobb a reszelő száma, annál nagyobb a szemcseszám és annál kisebb a szemcseméret. Ennek megfelelően a 80-100-as reszelők durvák, a 120-150-es reszelők közepesek, míg a 180-200-as reszelők finomak.
A bufferek minden fajtája a finom kategóriába tartozik, ennek ellenére megkülönböztethetünk durva, közepes és finom változatokat. Ez utóbbiak meglepően magas, 10000-es nagyságrendű jelzéssel bírnak.
Nézzük a konkrét felhasználási esteket!
Ha szimpla manikűrt végzünk, a köröm ollóval történő megrövidítése után fém vagy üveg reszelővel formázunk, majd a felületet finom bufferrel polírozzuk.
Műkörömépítés során a természetes körömlemezt ollóval kurtítjuk majd egészen rövidre reszeljük papírreszelővel és lekerekítjük a széleket. A következő lépésben közepes vagy finom papírreszelővel felbolyhozzuk. Ezt a lépést nagyon alaposan kell elvégezni, mert egyaránt el kell kerülni a túlreszelést és azt is, hogy kezeletlen felületet hagyjunk (felválást eredményezhet). A tipet és az épített műkörmöt 120-150-es közepes reszelőkkel formázzuk. A műköröm eltávolítása során a 80-100-as, durvább reszelők jöhetnek szóba.
A japán manikűr során, az épített műköröm sorjáinak és felületének elsimítására a buffer a legalkalmasabb.
