Amikor a lakkal nem körmöt festünk
Hány körömlakk az elég? Aki túl intimnek találja a kérdést, annak biztos, hogy több tucat különlegesnél különlegesebb színű, állagú és hatású körömlakkja pihen az erre szolgáló dobozban, és csak gyűlik és gyűlik.
Én magam sokszor voltam vele úgy, hogy azt is megvettem, amit az üvegcsében imádtam nézegetni, és esetleg nem vagy csak igen ritkán kentem fel a körmeimre. Ha ti is vagytok vele így, vagy vannak olyan lakkjaitok, amikkel szívesen díszítenétek a szobátokat, a ruhátokat stb. íme néhány ötlet:
A virágok elkészítéséhez vékony és elég hajlékony drót, egy ceruza, drótvágó és a körömlakkok kellenek. Érdemes az egészet egy műanyag lap felett csinálni, amely megakadályozza hogy összekaristoljuk az asztalt, és nem baj, ha a körömlakk rácsöppen. Hajtogassunk a drótból virágot, ehhez a ceruzát tudjuk használni az ívek hajlításához. A ceruza szárára tekerve tudjuk kialakítani a szirmokat, a leveleket stb. A drótívek azonban ne legyenek túl nagyok, egy-egy szirom kb. akkora legyen, mint a kisujjunk körme. Ha elkészültünk, találjuk ki, hogy milyen színösszeállításban szeretnénk a virágot elkészíteni. |
 A kép csak illusztráció |
Úgy emeljük ki az ecsetet a lakk üvegéből, hogy ne húzzuk le, legyen tele festékkel. A szirmokat érdemes alulról elkezdeni festeni, mert ha föntről érintjük oda az ecsetet, félő, hogy lecseppen a festék (a felfelé álló sörte is jobban tartja a festéket). Érintsük az ecsetet a szirmok tövéhez, ahol összecsavartuk a drótot. Azért ide, mert itt kisebb lesz a festék felületi feszültsége, nagyobb mennyiség tud megtapadni úgy, hogy nem képez cseppet. Érintsük oda többször, majd kezdjük el a cseppet a szirom másik vége felé húzni az ecsettel. Második-harmadik próbálkozásra a csepp „be fog cuppanni” a drótkeretbe, mint a buborékfújó folyadéka a hurokba. Ilyenkor már nem érdemes hozzányúlni. Ha kész az összes szirom, kb. negyedóra, amíg szépen megszárad. Nagyon vigyázzunk, hogy a következő szirmok és levelek festése közben ne rontsuk el a korábbiakat.
2. water marble cserepeken
Kétféle technikával is próbálkozhatunk, pontosabban ugyanazt a vizes márványtechnikát többféleképpen is felhasználhatjuk. A festés tárgya lehet fehér kerámia kaspó vagy bögre, esetleg nyers agyagcserép, tál stb.
A márványtechnikának megfelelően tudjuk előkészíteni a munkát, de itt figyelembe kell venni a festendő tárgy méretét, mind a tál szélességét, mind a mélységét tekintve!
Tehát, vegyünk egy nagyobb tálat, töltsük meg legalább kézmeleg vízzel. És innentől válik ketté a folyamat:
Vízfestés
Ha olyan felületet szeretnénk létrehozni a cserép felszínén, amely arra emlékeztet, mintha vízfestéket loccsantottak volna rá, akkor cseppentsünk a víz felszínére egy adott színből (attól függően mennyire erős színű a lakk, látni fogjuk, hogy hány csepp kell), majd kissé törjük össze a felszínt fogpiszkáló segítségével. Ha egy színű lakkot alkalmazunk, akkor nem lesz úgy íves a minta, mintha több színből alakítunk ki köröket és azt összehúzzuk. Fújhatunk rá esetleg hajlakkot, hogy még töredezettebb/szakadozottabb legyen a felszín.
Mártsuk bele a bögrét, nyomjuk le teljesen a víz alá, szedjük össze egy pálcikával a festéket, majd emeljük ki. Azokon a helyeken, ahol fölöslegesen van festék, le tudjuk szedni körömlakk-lemosóval. Végül esetleg tehetünk rá valamilyen színtelen fixáló lakkot, mindenesetre érdemes ezt a bögrét ezentúl kézzel elmosni és nem sikálni.
