Baj-e, ha nem megy a körmöd a ruháidhoz?
Bevallom, nekem állandó dilemma, egyszerűen bántja a szememet és idegesít, ha a körmeim nem passzolnak a ruháimhoz. Éppen ezért én nagyon sokáig nem akartam sem gél lakkot, sem műkörmöt, sem egyéb tartós megoldást, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy ebben az esetben nem tudnám kellő gyakorisággal váltogatni a körmöm színét.
Míg ha sima körömlakkot használok, akkor bármikor, akár naponta lemoshatom, és újralakkozhatom annak megfelelően, hogy éppen mit szeretnék felvenni, a gél lakk például két hétig is fent maradhat, vagy akár tovább. És kizárt dolog, hogy két hétig minden nap olyan ruhát vegyek fel, ami színben passzol az adott lakkhoz.
Mindemellett ugyanakkor vágytam a gél lakk fényére és tökéletességére, vágytam arra, hogy ne kelljen aggódnom azért, hogy majd pont akkor kezd el lepattogni, amikor igazán nem alkalmas, hogy egy pici sérülés miatt rögtön hibás lesz a manikűröm. A kéthetes szavatosság azonban még mindig túl hosszúnak tűnt számomra ahhoz, hogy egy színt viseljek a körmömön ilyen sokáig.
Megoldás: csináld magad!
A megoldás számomra az lett, hogy megtanultam magam gél lakkozni, és beszereztem minden eszközt, amire szükségem lehet ahhoz, hogy gyönyörű körmöket varázsoljak magamnak, és persze bármikor le is szedhetem a gél lakkot. A gél lakknak ugyanis nem kötelező két hétig fent lenni a körmön, de ha az ember pénzért jár körmöshöz, akkor nyilvánvalóan az az érdeke, hogy viszonylag hosszú ideig tartson a manikűrje, és nem fog kétnaponta menni másikat kérni.
Nos, ha megvan minden otthon ahhoz, hogy gél lakkozni tudjon az ember, akkor magamnak viszont akár kétnaponta is leszedhetem az adott színt, és tehetek fel másikat, csupán szabadidő kérdése az egész. Ugyanakkor a gél lakkozás őszintén szólva nem tart sokkal tovább, mint egy igazán alaposan elkészített hagyományos manikűr, így ha erre az ember eleve rászánta az időt rendszeresen, akkor nem fogja különösebben nagy kiesésnek érezni. Az alapanyagok sokáig jók, és bár elsőre viszonylag nagy beruházás mindent beszerezni, sokat lehet spórolni a körmösön a későbbiekben.
Mindemellett ugyanakkor vágytam a gél lakk fényére és tökéletességére, vágytam arra, hogy ne kelljen aggódnom azért, hogy majd pont akkor kezd el lepattogni, amikor igazán nem alkalmas, hogy egy pici sérülés miatt rögtön hibás lesz a manikűröm. A kéthetes szavatosság azonban még mindig túl hosszúnak tűnt számomra ahhoz, hogy egy színt viseljek a körmömön ilyen sokáig.
Megoldás: csináld magad!
A megoldás számomra az lett, hogy megtanultam magam gél lakkozni, és beszereztem minden eszközt, amire szükségem lehet ahhoz, hogy gyönyörű körmöket varázsoljak magamnak, és persze bármikor le is szedhetem a gél lakkot. A gél lakknak ugyanis nem kötelező két hétig fent lenni a körmön, de ha az ember pénzért jár körmöshöz, akkor nyilvánvalóan az az érdeke, hogy viszonylag hosszú ideig tartson a manikűrje, és nem fog kétnaponta menni másikat kérni.
Nos, ha megvan minden otthon ahhoz, hogy gél lakkozni tudjon az ember, akkor magamnak viszont akár kétnaponta is leszedhetem az adott színt, és tehetek fel másikat, csupán szabadidő kérdése az egész. Ugyanakkor a gél lakkozás őszintén szólva nem tart sokkal tovább, mint egy igazán alaposan elkészített hagyományos manikűr, így ha erre az ember eleve rászánta az időt rendszeresen, akkor nem fogja különösebben nagy kiesésnek érezni. Az alapanyagok sokáig jók, és bár elsőre viszonylag nagy beruházás mindent beszerezni, sokat lehet spórolni a körmösön a későbbiekben.
