Mindig begyullad a körömágyad? Akkor valamit nem jól csinálsz!

Eleinte a termékekben kerestem a hibát, de miután többszöri csere ellenére is megismétlődött a probléma, kénytelen voltam belátni: én csinálom rosszul. Kicsit elkezdtem magam beleásni a dolgok technikai részébe, és rájöttem: túl alapos próbálok lenni, ezért olyasmit is levágok, lereszelek, lekaparok, amit már nem igazán kellene.
 
Ebbe a hibába egyébként kezdőként, laikusként nagyon könnyű beleesni. Aki körmös sulit végez, annak az oktatók megtanítják, meddig mehet el, aki azonban autodidakta módon, saját magán tanul, az számolhat néhány ilyen sérüléssel.


 
A leggyakoribb okok a következők:
 

• Túl lelkesen vágod a „fölösleges” bőrt. Ahhoz, hogy egy manikűr szép legyen, a körmöt körbevevő bőrből el kell távolítani a fölösleget egy erre szolgáló kis olló segítségével. A leggyakoribb hiba, hogy itt egy kicsit megszalad az ember keze, és nagyobbat vág, mint kellene, fájdalmas, esetleg vérző sebet hagyva maga után. Pánikra nincs ok, begyógyul, csak éppen egy ideig kellemetlen lesz.

 

• Túl mélyen piszkálsz bele a körömágyba. A körömágybőr hajlamos vékonyan ránőni a körömre, ezért időnként vissza kell tologatni a helyére, a maradékot pedig lekaparni a körömről. Nos, ha egy kicsit túl mélyre szalad a szerszám, amivel a bőrt visszatolod, megsértheted a körömágyadat, aminek jó kis gyulladás lehet a vége. Csak nagyon óvatosan szabad ezt a műveletet végezni, a kaparás során pedig különösen vigyázz, hiszen az eszköz éles, hegyes!

 
Túl gyakran manikűrözöl. Igen, ilyen is van. Néha kicsit békén kell hagyni a kezedet pihenni, mert a túl sok macerálás is okozhat gyulladást, még ha a legjobb szándék vezérel is. Véletlenül sem kell hetente egy teljes manikűrözést végignyomni, elég, ha a hibákat, amiket látsz, javítod, a teljes tatarozás pedig 3 hetente ráér.